Két ábra azoknak, akik nem értik, mi a gond az ukrán gabonadömpinggel

Hatalmas felhördülést okozott az Európai Bizottságban a lengyel és magyar (később szlovák és bolgár) importtilalom bevezetése az ukrán gabonára és más mezőgazdasági termékekre. Az eddigi felszólításokra a füle botját sem mozdító Brüsszel hirtelen támadó üzemmódba váltott, és a tiltó rendelkezések hírére máris ledeviánsozta az összes tagállamot, amely – éppen az EU-s intézkedések hiányában – saját eszközeivel próbálta megmenteni agrárpiacát az ukrán gabonadömping pusztító hatásaitól. Az EB szóvivője szerint a kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért az egyoldalú döntések elfogadhatatlanok. Hozzátette: a mostani nehéz időkben kulcsfontosságú a döntések közös, konszenzuson alapuló meghozatala.
 
Ami azt illeti, a most importtilalmat bevezető tagországok éppen ezt a konszenzust keresték, amikor már januárban az EB-hez fordultak, és először uniós biztosi, majd elnöki szinten kérték újra és újra a Bizottságot, hogy próbálja meg szabályozni az ukrán gabonadömpinget, mielőtt a tagországok gazdálkodói teljesen bele nem roppannak annak következményeibe. Brüsszel azonban – eddig – nem felelt.

Brutális számok

A probléma változatlan: a háború kitörése után az ukrán kikötőkből az orosz blokád miatt nem tudott kijutni a globális piacra az ukrán gabona. Az Ukrajnával szomszédos országok – közöttük Magyarország – szolidaritási folyosókat nyitott, ahol szárazföldi úton juttatták volna el a szállítmányokat az EU-s kikötőkbe, hogy onnan aztán az eredeti célországok felé induljanak. A könnyebb megoldás érdekében az Európai Unió vámmentességet vezetett be az ukrán terményekre és termékekre, ám ez katasztrofális döntésnek bizonyult. A kereskedők az EU-s szabályoktól igen, de a tiltott növényvédő szerektől nem mentesen termesztett, emiatt olcsó ukrán gabonát nem engedték tovább szállítani, ehelyett alapvetően az érintett tagországok piacát árasztották el vele, lehetetlenné téve, hogy a hazai gazdálkodók a saját, jó minőségű gabonájukat értékesíteni tudják. 

A Statista ábráján jól látszik, mi vezetett az importtilalomhoz.  

A feltüntetett négy tagállam 2020-ban és 2021-ben még igen csekély mennyiségben fogadott gabonát Ukrajnából. A háború kitörése után a szolidaritási folyosók megnyitásával és a vámmentesség bevezetésével aztán felrobbant a piac, és az ukrán kereskedelem a 2021-es mindössze

Ez még akkor is csillagászati összeg, ha beleértjük a re-exportot, vagyis a külföldre továbbküldött gabonaszállítmányokat is, ám – mint a következő ábra mutatja – a célországok egy része az ukrán kereskedelem szempontjából egyszerűen megszűnt létezni. 

Ahová nem jut el 

A háborúban álló ország tíz legfontosabb célállomása közül 2021-ben hét Észak-Afrikában vagy Ázsiában volt. Egyetlen év alatt alapjaiban változott meg a lista.

Eltűnt Ukrajna tíz legfontosabb gabonafelvásárlója közül Irán, Pakisztán, Marokkó, Indonézia és Tunézia, lejjebb csúszott Kína és Egyiptom, megjelent azonban a legnagyobb átvevők között Románia, Lengyelország és Magyarország, vagyis azok a tagállamok, akiknek egyébként esze ágában sem lett volna nagyobb mennyiségben ukrán gabonát a területükre engedni. A lista változása egyben igazolja azon kijelentéseket, amelyek rámutatnak: az ukrán gabona nagy része el sem hagyja a kontinenst, és soha nem érkezik meg oda, ahová eredetileg szánták. 

Az ukrán agrártárca a szokásos stílusban (Magyarországot nem említve, csak Lengyelországra fókuszálva) reagált az importtilalomra. Mint fogalmazott: Ukrajna megérti, hogy a lengyel gazdálkodók nehéz helyzetben találták magukat, de az semmi ahhoz képest, amilyenben maguk az ukránon vannak. A konklúzió tehát nem lehet más szerintük, mint hogy még szorosabban kell együttműködni Ukrajnával, és együtt szüntetni meg minden probléma forrását: az orosz agressziót. 

Fotó: 123RF